Valamikor a 90-es évek elején jártam egy gerendaházban Hódmezővásárhelyen. Akkor elámultam rajta. Igaz tél volt, de egy beépített csempekályha duruzsolt a házban. Azzal fűtöttek mindent. Az illatokról nem is beszélve: mintha egy fenyőerdőben járna az ember. Azóta eltelt egy pár év, én minden évben megfordultam ebben a házban egyszer-kétszer és az ámulat megmaradt.

Beszélgettünk a feleségemmel, hogy építkezni kellene. Nézegettem a technológiákat, mert energiatakarékos házat akartunk építeni. Találtam is egyet ami tetszett. Összepattintható műanyag elemekből épült, az elemek kiöntve betonnal. (Nem mondjuk ki a nevét!) Interneten beszereztem minden lehető információt és eldöntöttük: Ez kell nekünk! Végre épült a környékünkön is ilyen technológiával lakóház. Elmentünk megnézni, és még mindig tetszett. Akkor nem tudtunk bemenni, csak pár nappal később. Hát mit ne mondjak: megrázó élmény volt! Álltam benn egy nagy helyiség közepén és szaladgált a hátamon a hideg! Körbe-körbe mindenütt csak műanyag!!!! Hát itt megpecsételődött ennek a technológiának a sorsa a házépítésünk szempontjából.

Mennem kellett ismét a gerendaházas ismerősömhöz és elcsaltam a feleségem is. Bementünk és itt jött a meglepetés. A feleségem az első perc után kijelentette amit vártam: "Nekem ilyen ház kell!" Hát valahogy így kezdődött a gerendaházunk története.