Tehát eldöntöttük: építünk! Igen, de hol? Mindszentről nem akartunk elmenni, az Önkormányzatnak nincs eladó építési területe, magánkézben sincs építési telek, ami eladó lenne.
Nyakunkba vettük a várost (falut) és nézelődtünk. Olyan házat kerestünk ami csak bontásra jó. Találtunk is egy párat. Hát nem igazán jártunk sikerrel, mert vagy nem akarták eladni, vagy olyan árat kértek érte, mintha lakható lenne. (volt olyan ház ami belül alá volt dúcolva, mert az utcai fal ki akart dőlni és az mondták rá, hogy "hát ez még lakható!"
Apósom ötletéből kiindulva végre találtunk egy romot, ami pár éve leégett és azóta nem csináltak rajta semmit. Tetszett a hely is (széles fél utca, nincs szemben szomszéd, meg lehet állni az autóval az utcán is), közel van a központhoz (kb. 800-1000 m) és nagy a telek (több mint 1000 nm). Nagynehezen elértük a tulajt is, mert nem Mindszenten lakott. Megnéztük, megegyeztünk, lefoglalóztuk. Kiderült az ügyvédnél, hogy a háznak van még egy gazdája, akinek ugyan kifizették a részét, de nem lett lepapírozva. Na akkor foglaló vissza (sikerült a gazdára úgy ráijeszteni, hogy azonnal visszaadta). Hogy ne legyen egyszerű a dolog: a másik tulaj Spanyolországban él.
Megkértük az ügyvédet, hogy próbálja elérnia kinti tulajt és a két tulajdonosból csináljanak egyet. A kinti tulaj már korábban elismerte és bevállalta, hogy nincs követelése és aláír minden papírt. Nagynehezen visszajött Spanyolországból a szerződés és már csak az itteni gazdának kellett aláírni. Irány az ügyvéd, meglett az utolsó aláírás is, kész lett a mi adásvételi szerződésünk is, így fél év után a tulajdonunkba került a beépítetlen terület. Hogy miért beépítetlen? Hát mert közben az Önkori lebontatta, mert életveszélyes volt! Én jól jártam, de a szerencsétlen gazdának maradt is a vételárból meg nem is.