Az első, tervezést kérő levél óta eltelt 305 nap (2006.02.15 - 2006.12.17) és elérkezett az a nap, amikor életünk egyik nagy álma megvalósul. Beköltözhetünk abba a házba, amit mi képzeltünk el magunknak, és mi építtettünk, építettünk. Csodás nap!!!
Összetrombitáltuk az ismerősöket és hurcolkodás. Hét közben már amit lehetett elvittünk az új helyre, úgyhogy csak a nagyobb méretű cuccokat kellett vinni. Mivel bútorozott albérletben voltunk, így csak azt a néhány bútorunkat kellett vinni. amit még meghagytunk. Korábban már csináltunk egy selejtezést, és a nekünk már nem kellő dolgokat elajándékoztuk illetve kidobtuk. Azért még így is összejött egy pár fuvar egy kisteherautóval és egy utánfutóval. Az asszonyok feltakarítottak a régi helyen, a lányok meg pakoltak az új helyen. Amit nem tudtak hova rakni az ment a teraszra és majd onnan bekerül. Az ebédet már az új helyen ettük meg, de délutánra is maradt még néhány dolog amit el kellett hozni. A következő héten a régi helyről még eltüntettük a maradék holmikat feltakarítottunk és átadtuk a tulajnak. Vasárnap este azért még a "burkolómester" felmérgelt. Belemosták a tusolóban a fugázót a padlóösszefolyóba és mire a nyolc cm vastag megkötött fugázóanyagot kivéstem, elrepedt a szifon. Úgyhogy az új helyen bontással kezdtük, mert nem mertem az megreszkírozni, hogy ha megragasztom a szifont és esetleg mégis szivárog, befolyik a víz a ház alá. Na de mára ezen is túl vagyunk. Ki van cserélve a szifon és vissza van javítva a burkolat. (természetesen nem az eredeti burkolót hívtam oda javítani, mert féltem, hogy agyonütöm) Beüzemeltük a kandallót, sikerült is olyan meleget csinálni, hogy a fagyos feleségemnek és lányomnak is melege volt.
Megállapítottuk: szeretünk itt lakni!!!